A legtöbb pipásra igaz, hogy imád mindig újabb és újabb ízeket kipróbálni. A pipadohány-kínálat azonban hatalmas, és még tapasztalt pipásként sem könnyű eldönteni, hogy melyik márkának és típusnak érdemes egy esélyt adni.
Ebben szeretnénk támpontot nyújtani, ezért megkértük Pazár Gábor dohányipari mérnököt és a keleti dohányok szakértőjét, hogy ossza meg véleményét a Rónatabak Jacht Club pipadohányról.
Az első benyomások a Rónatabak Jacht Club pipadohányról
Nem kertelek: ez a pipadohány bizony nem adta magát egykönnyen. Hazai dohányról lévén szó, bőven adtam neki időt: ízlelgettem, és még még egy külön pipát is beszereztem a Humidorshop.hu-ról csak a Jacht Club kedvéért.
Alapvetően pozitív embernek tartom magam, és nem szeretek negatív véleményt megfogalmazni egyetlen dohányról sem. Inkább hagyok neki időt, és birkózók vele, amíg fel nem fedezem az értékeit.
A megalapozott kritikához persze az is hozzátartozik, hogy elolvasom mások véleményét, tapasztalatát. És hogy biztosan objektív maradhassak, magamban mindenkinek igazat adok előre is.
Illatok útvesztőjében
Kezdjük egy igazán pozitív hírrel: a Jacht Club Rónatabak igen könnyen szárad arra a pontra, ahol már rágyújthatunk. Sőt, itt nem is áll meg a dolog, de szerencsére az extra szárazság sem ront rajta egy cseppet sem.
Az már más kérdés, hogy a csomagolásban is szárad, nedvesen pedig villámgyorsan unalmassá és érdektelenné válik.
Beszéljünk még gyorsan arról, amit a pipások – nincs rá jobb szó – “hányás szagú Róna alapillatnak” neveznek. Nem válik dicsőségemre, de én ezt egyáltalán nem éreztem. Aki viszont mellettem ült, amikor megtömtem a pipát, egyből hányásszagra panaszkodott. Az arcán a fintor arról árulkodott, hogy abból sem épp a friss verzióra.
Szóval vissza az én szaglásomhoz: szerintem se hányás-, se dohányszaga nincs. Mindent elnyomnak ugyanis a gyümölcsaromák! Amíg rá nem gyújtunk, nincs az a szakértő, aki megmondaná a dohány összetételét.
Gyújtsunk rá!
Pipázás közben azért már fel-felcsendülnek az ízek és aromák. A füstben azonnal érezhetők a Virginia elsődleges jegyei. Azaz a füst maróan savas, már-már savanyúnak mondható. Nem rossz irány ez, hiszen a gyümölcsös aromákkal akár passzolhat is a dolog. Kár, hogy a gyümölcsök jelentősen háttérbe szorulnak.
Pipázzunk tovább! Mit érzek? Egy kis karamellt, némi gyantát és továbbra is sok-sok savat. Idővel aztán változik a helyzet, mert a füstben jól kivehetően ott vannak a gépi fermentálású, hazai nagylevelű barna dohányok.
A gyümölcs és a sav mellett ez az íz marad meg a legtovább. Közben azért kicsit keserű is, a gyantás aromák is előbukkannak újra és újra. A legjobb rész azonban a végén jön: a nehezen illó anyagok is felütik a fejüket, és meglepően kellemes, ódon pipázási élményt hoznak létre.
Ide azonban csak türelemmel lehet eljutni: ha sietünk, garantáltan szétmaratjuk a nyálkahártyánkat a korábbi bodor füsttel.